3.fejezet

Sziasztok!Megérkezett a 3.fejezet is,innentől 5 TETSZIK után jön az új rész, szóval kérlek titeket szavazzatok.:)Nagyon jól esnek a dicsérő, biztató szavak, amikor irtok:)Ez most rövid lett, mert nagyon nincs időm sajna...
Sok puszi, Wiwi.xx

*Lexi szemszöge*


Reggel még mindig rossz kedvem volt a tegnapi 'hír' miatt,annyira vártam már ezt a hétvégét.Felöltöztem elintéztem a reggeli teendőimet és mentem suliba.Útközben felhívtam anyát, és megbeszéltem vele hogy mikorra jöjjön értem.Ma csak hat órám lesz szóval annyira nem gáz a helyzet.Fél úton összetalálkoztam Bogival így együtt mentünk tovább.Elbeszélgettük az időt nagyjából, de kérdezett valamit amire én magam sem tudtam a választ igazából...
-Amúgy hogy álltok a barátoddal?Láttam a közös képeteket Tumblr-ön nagyon cukik vagytok!-áradozott.
-Öööö..Hát nem tudom.-mondta lehajtott fejjel.
-Történt valami?
-Igazából igen..Múltkor láttam egy lánnyal, felhívtam, de letagadta hogy vele volt.Azt hazudta, hogy az egyik haverjával BMX-eznek, pedig ott sétált valami csajjal...
-Ez nem jelent semmit még.Nyugodj le, mielőtt leordítod a fejét.
-Köszönöm, hogy próbálsz megnyugtatni, de nem igazán sikerült.
-Ne köszönd, ez csak természetes.-megölelt.
-De nem tudom mit gondoljak vagy mit csináljak.
-Jön az magától!-biztatott.
Lassan elértük a suli kapuját.Uristen, matek az első órám, borzalmasan utálom.Nagyjából halálra untam magam.Nem tudtam figyelni arra amit a tanár mondd.A többi órám is hasonlóan telt,de nagyon aranyosak voltak az osztály társaim,hogy megpróbáltak felvidítani.Szünetekbe csatlakoztam hozzájuk, és együtt hülyültünk.Jó kis szünetek voltak az tuti.Az utolsó óra előtt férre hívtam Tifanit, és megkérdeztem, hogy mit szólna ha változna a hétvégénk.
-Na mi van már?-nyafogott miközben elráncigáltam a többiektől.
-Ne nyavalyogj már!Szóval, mit szólnál ahhozz ha ma mennénk Spanyolországba?-kérdeztem.
-Ne álmodozz már Lexi
-Komolyan mondtam, ki kel mennem apukámhoz Spanyolba, és nem akarok egyedül menni.
-Mikor indulunk?-türelmetlenkedett.
-Órák után hazamegyek, és anya visz ki a reptérre.
-Okés szívesen megyek veled, gyertek már el értem is légyszi.
-Jó rendben köszönöm hogy jössz -öleltem meg.
-Nincs mit, de gyere mert már csengettek.-tolt vissza a terem elé.
Gyorsan telt a kémia óra, meglepően gyorsan.Nagyon tartottam a Spanyol utazástól, de így hogy jön velem Tifani már nem is olyan parás.Kicsengő után együtt mentünk ki a suliból, megbeszéltük hogy negyed három fele megyünk érte, mert fél négykor indul a gépünk.Mindketten beszálltunk a kocsiba, mert értem jött anyum, Tifaniért pedig az apukája.Ja igen, ha nem mondtam volna, Tifani szülei elvalltak, az apukájával él és a barátnőjével Tündivel.Eszméletlen jó fejek, nagyon bírom őket.
Hazaértünk és még ellenőriztem hogy nem e hagyok itthon valamit.Kajáltam és már pont annyi volt az idő hogy mennünk kellett a barátnőmért.Be ültünk a kocsiba, és indultunk a házuk felé.Nagyon szép házuk van, mondjuk mi sem panaszkodhatunk, de nekem az ő házuk színe jobban bejön.
-Sziasztok!-köszöntött minket Tifani.
-Helló-üdvözölte anya.
-Sziióóóó.
-Na indulunk vagy le akarjátok késni a gépet?-türelmetlenkedett anya.
-Jó jó menjünk.-mondtam.
Beültünk a kocsiba ismét, és indultunk a repülőtér felé.Fél óra alatt oda értünk, kivettük a csomagjainkat a csomagtartóból és bementünk.Megkaptuk a szokásos szülői monológot, hogy vigyázzunk magunkra, és nehogy el tévesszük és rossz gépre szálljunk.
-Jól van anya nyugi van, nem vagyunk olyan idióták.-röhögtem.
-Oké oké.-mondta mosolyogva.
Jól elvoltunk, közben leadtuk a csomagjainkat.Anyumnak nem sokkal később mennie kellett, mert új titkárnőt akar felvenni, és ott kell lennie mikor kiválasztják a megfelelő személyt.Nem volt gond semmivel, negyed négykor már a repülőn ültünk és beszélgettünk.
-Basszus én félek.-jelentettem ki.
-Annyiszor repültér már, ne csináld, hogy most félsz.-mondta felém fordulva Tifani.
-Tudom de ez olyan más.Olyan rossz érzésem van.
-Fejezd be a hülyeségedet, és gondolj valami másra, mondjuk aludjunk.Fáradt vagyok.
-Jó igazad van.Aludni?Hát oké, megkeresem az Iphoneomat.
Mivel az út repülővel két,három óra volt nagyjából a felét átaludtuk.

Egy nagy koppanásra ébredtem fel.Leesett a mobilom a földre, uristen nem tudom miből van a gép alja de nagyon hangos volt.A barátnőm még javában aludt, nem akartam fel kelteni.Elő kotortam a táskámat, abból pedig az újságomat.Nem is volt olyan rossz ez a kis nyugi,mert általában sosincs időm olvasni, vagy programom van , vagy túl fáradt vagyok már hozzá.Még én nagyba bújtam az IM-et Tifani is felébredt, enyhén kómás fejjel meredt rám.
-Mikor érünk oda?-kérdezte.
-Nem tudom, szerintem egy félóra.
-Jó rendben még akkor alszok.-mondta, majd hátat fordított nekem.
Igen a drága hölgyeményről, azt kell tudni, hogy ha akar bárhol el tud aludni.Milyen jó neki, én aligha.
A gép leszállt, minket pedig várt apukám a reptéren.Wow meglepően sokat változott két év alatt.Nagyon jó kocsija van.Tutira nekem is ilyen kel ha majd megtanulok vezetni, nagyon menő lenne.
-Sziasztok lányok!-köszöntött minket apa.-
-Öm izé szia.?!-mondta vagy is inkább kérdezte Tifani.
-Szia apa.-köszöntem.Elég fura volt ezt mondani.
-Szálljatok be, elmegyünk le pakolunk és majd csinálunk valamit.-mondta
-Oks.
Egész úton bámultam ki az ablakon nagyon szép ország.El lennék itt, csak nem tudok spanyolul, se baj,  minek az...Megállapítottam hogy nagyon sok helyes pasi van erre felé, és ha a 'barátomnak' is lehet, akkor nekem miért nem?!Na mindegy nem érdekel, megfogadtam, hogy nem gondolok rá.Oda értünk, és megint csak wow nagyon szép háza van.Kíváncsi vagyok kivel él.Leparkolt apa, és bementünk a házba.Csodaszép volt, és kutyus robogott le, ugatva a lépcsőn.Nagyon édes volt, rögtön odajött hozzánk és megsimogattuk.Tudni kel rólunk hogy nagy állat barátok vagyunk, és ki tudna ellenállni egy Husky kölyöknek.?Kimentünk a kertbe szétnézni, hatalmas kert volt, és egy jakuzzi, nekünk is kel egy ilyen, 'csak' medencénk van, amit télen nem igazán lehet használni.A kutyus akinek még most sem tudtuk a nevét jött utánunk.