2.fejezet

Sziasztok.Megérkezett a második fejezet is, remélem tetszeni fog.Lesz egy kis változás, barátnőm is irni, fog ebben a blogban.Tifani szemszögéből.Köszönöm az eddigi kommenteket,aranyosak vagytok, és továbbra is várom őket sok sok szeretettel.:)
Puszi,Wiwi.x

*Lexi szemszöge*


Tifani hazament, én pedig neki álltam kaját csinálni.A suliba még semmi nem tanultunk, így leckém nem volt, szerencsére.Francia pirítóst csináltam magamnak, és leültem a TV elé, megkereste a VIVÁT és nekiálltam enni.Érdekesen nézhettem ki miközben énekléssel próbálkoztam tele szájjal.Bepakoltam a mosogató gépbe és elindítottam.Negyed nyolc körül anya is hazaért, hulla fáradtan.Neki is csináltam kaját és bevittem a szobájába.Felvetettem neki az új ötletemet miszerint megszeretnék tanulni vezetni.Örült az ötletnek, hiszen akkor neki nem kellesz értem jönnie.Pár perc beszélgetés után kijelentette hogy ő fáradt és megy zuhanyozni.Hát oké.Követtem a példáját lassan én is mert kimerített ez a nap.
Reggel egészen kipihenten ébredtem fel.Felöltöztem és lementem szétnézni.Anya otthon volt, de épp indult.Na ná, ilyen az én szerencsém.Elköszöntem tőle és felmentem a szobámba a táskámért és hajat vasalni, miután végeztem indultam is suliba.A reggelem szokásosan unalmasan telt, de ma csak hét óránk volt.Letudtuk az iskolát és mindenki ment haza,kaptam anyától egy SMS-t hogy menjek el a kutyáért az állat orvoshoz ahova tegnap elvitte.Nem tudom miért kellett ott hagynia egy napig, de örültem hogy végre hazajöhet.Egy lány Westi kutyusom van, Leila aki most lesz egy éves.Elmentem érte, így már nem voltam egyedül otthon.Megcsináltam azt a kis leckét amit kaptunk, és felhívtam Mátét, hogy jöjjön át, mivel az elmúlt napokban eléggé hanyagoltuk egymást.Fél óra elteltével csörgött a telefonom, ami azt jelentette,hogy mindjárt itt van.
-Szia!-öleltem meg szorosan.-
-Szia Lexi..-ölelt vissza mosolyogva.
-Na mizujs?Gyere be.
-Semmi igazából régen láttalak.
-Igen, egész pontosan három napja.-tettettem szomorú arcot.
-Jól van na, az igen is rég volt.
És itt kezdődött el egy hosszú beszélgetés.Mindenről volt szó, ő elmesélte, hogy megismert egy lányt, és hogy nagyon aranyos,kedves és szép.Biztattam hogy ismerje meg jobban, hátha kialakul köztük valami.Eszembe jutott, hogy el kéne vinni Leilát sétálni, így arra a döntésre jutottam, hogy hazakísérjük Mátét.Kel egy kis séta mindannyiunknak, és addig is beszélgetünk.Negyed óra alatt már a házuk előtt álltunk és épp elköszöntünk egymástól mikor megszólalt a telefonom.
-Szia!Zavarlak?-szólt bele egy kedves hang.
-Jaj hello, dehogy is.-válaszoltam.
-Nem tudunk holnap valamikor összefutni?Jó lenne már,rég nem hallottam felőled.
-De persze, reggel még felhívlak.
-Rendben, puszi!-
-Puszi!-fejeztem be a beszélgetést.
Zsoo hívott fel, ő egy nagyon régi barátnőm, még az általánosba ismerkedtünk meg.Ma már nem nagyon tartjuk a kapcsolatot, maximum, telefonon, vagy néha összetalálkozunk véletlenül.Örültem neki hogy megkeresett, jól esett hogy még emlékszik rám.Visszamentem Lielához és Mátéhoz mert telefonálás közben kicsit elkóvályogtam.
-Bocsi, csak barátnőm keresett.-mondtam neki mosolyogva.
-Ja oké, semmi baj,de megyek be mert már fázok.
-Jól van.
-Szia!-ölelt meg.
-Hello.-öleltem vissza.
Megsimogatta a kutyusomat és már lépett is be a kapun,mi pedig hazaindultunk.Útközben végig a telefonomat nyomogattam, de Leila ugatása kizökkentett az SMS világából, és oldalra fordítottam a fejemet.A barátomat láttam egy másik lánnyal.Valahonnan ismerős volt de nem tudta eldönteni hogy honnan.Legszívesebben odamentem volna hozzájuk, és kérdőre vontam volna, de nem tettem.Az egyik fa mögé mentem, és dobtam egy SMS-t Tifaninak hogy helyzet van.Leirtam neki mindent, ő megpróbált lenyugtatni hogy biztos férre értem a dolgokat és csak egy barát.Valahogy nem tudtam neki hinni.Tudom hogy csak segíteni akart.De én nem tetlenkedtem  és felhívtam Bencét.
-Szia szívem!-köszönt.
-Szia!Hol vagy most?
-Épp BMX-ezek az egyik haverommal.Miért?-tudtam,hogy hazudni fog.
-De jó tényleg.Én Mátét kísértem haza, itt vagyok az utcájukba.-erre rögtön elkezdett forgolódni mint valami félőrült.
-Mi a baj talán nem erre számítottál?-kérdeztem nyersen.
-Mire gondolsz?-hallottam ahogy egy nagyot nyelt.
-Ja semmire.Na mennem kel.Szia.
-Szia kicsim.-búcsúzott el mintha mi sem történt volna.
Nagyon mérges voltam rá, legszívesebben megfojtottam volna, amiért ilyen könnyen a 'szemembe' mert hazudni.Szinte szaladtam haza.Se szó, se beszéd berontottam a szobámba, lefeküdtem az ágyra és sírtam.Olyan tehetetlennek éreztem magam..Mi van ha túl reagálom?Végül is nem láttam semmi olyat.De akkor miért tagadta le hogy azzal a lánnyal volt?
Negyed kettő van, és nem tudok aludni.Folyamatosan kattog az agyam a ma történt eseményeken.Ki lehet az a lány?Meg kel tudnom de nagyon sürgősen mert meg fogok bolondulni.
Alig aludtam, reggel felhívtam Zsófit, hogy ma mikor tudnánk összefutni.Mivel ma csak hét órám volt így megbeszéltük, hogy fél háromkor talákozunk a Pláza előtt.Az óráim hála a jó égnek hamar elteltek de nem ez sem vigasztalt.A suli után a megbeszélt helyre mentem.Zsóó már várt rám.
-Hali, bocsi ha késtem.-öleltem meg.
-Szia, nem késtél.-mosolygott.
-Rendben,mejünk be.-ajánlottam fel.
-Oké, induljunk.
Bejártuk a fél plázát, közben beszélgettünk,nagyon sok mesélni valónk volt egymásnak.Annyit változtam én is, és ő is.Hasonló karakterek lettünk, aminek szintén örültem.Két órára teljesen elfelejtettem hogy lehet hogy megcsal a barátom.Nagyon jól éreztünk magunkat, és megbeszéltük, hogy máskor is összefutunk, mert még mindig nem veséztünk ki minden témát.Ő elindult, és pedig felhívtam anyát hogy jöjjön már el értem ha tud.
-Szia anya!Eltudnál értem jönni most?A plázánál vagyok.
-Hello, igen tíz perc és ott vagyok.Szia.
-Köszi,szia!
Na ez gyors volt.Tényleg ott volt tíz perc múlva, új rekord.Közben beszélgettünk, és elmondta hogy hétfőtől kezdhetem az autós sulit.Gyorsan felhívtam Tifanit, hogy nekem anyum megengedte, és már el van intézve.
.-Hello,anya megengedte.Hétfőtől autós suli.-örvendeztem a telefonba
-Váó, szia.Nekem is.Már kiválasztottam hogy milyen kocsit szeretnék.-örült velem együtt.
-Ez aztán gyors volt.Én nem tudom.Majd segits választani!
-Okééé.
-Na de megyek mert összeesek.
-Jólva,szia puszi.
-Pusszantalak.-köszöntem el.
Örültem neki nagyon, jó lesz hogy végre én is tudok majd vezetni.Elkezdtem tanulni, na ja ritka alkalom.Csak matek volt, azt gond nélkül megoldottam.Be kapcsoltam a TV-t és a zene csatornára tettem, épp a kedvenc számom ment Maroon 5-től.Összepakoltam egy kicsit a szobámban, és már mentem is zuhanyozni.Miután végeztem köntösbe kimentem ennni adni a kutyusomnak, és felhoztam egy kis kaját magamnak.Végeztem az evéssel és még lementem anyához, hogy megbeszéljem vele, az előre eltervezett hétvégét.
-Anya, akkor még áll a hétvége?Mehetünk?-kérdeztem.
-Sajnálom Lexi de nem.Apukáddal leszel egész hétvégén.Ne haragudj hogy csak most szólok.
-Micsoda?Apa Spanyolországban lakik.
-Tudom.Mész hozzá ki, rögtön iskola után.Nem tudjuk máshogy megoldani.
-De jó, hogy erről én nem is tudok.Nem megyek nem érdekel.
-Lexi menned kel.Muszáj.Nincs nem leges válasz, sajnálom.
-Köszönöm hogy csináltok nekem programokat de semmi szükségem nincs rá.
Ezzel kiviharzottam a szobából egyesen fel az emeletre.Teljesen ki voltam akadva, mi az hogy a megkérdezésem nélkül szervezkednek össze-vissza?!Nem igaz hogy ilyenek.Terveim voltak, a haverokkal.Duzzogva aludtam el, és nem tudtam hogy mondjam meg a többieknek hogy nem megyek, mert én Spanyolországba leszek.Hát tényleg nagyon jó, ennél már jobb nem is lehetne....

Szereplők

Sziasztok.Meghoztam nektek a szerplőket is, hogy eltudjátok képzelni.Lesznek későbbi szereplők is, de őket csak akkor fogom leirni amikor már beléptek a történetbe.

Alexandra Lopez /Lexi/

Hildegrált Tifani

Szabó Máté(Lexi legjobb fiú barátja)

Balla Bence (Lexi barátja)

Kiss Ádám (Tifani barátja)

Lénárt Bogi(évfolyamtárs)

1.fejezet

Sziasztok!Ez életem első blogja, amit csak én írok.Remélem tetszeni fog, és rendszeres olvasóm leszel.:)!Itt van az első fejezet.Nagyon örülök neki, hogy vannak emberek akiket érdekel.KÖSZÖNÖM!Komiknak nagyon nagyon örülnék.:)
Puszi,Wiwi.x

~Lexi szemszöge~

A nyári szünet nagyon hamar eltelt, szinte csak a barátaimmal voltam és persze nyaralni, de oda is jöttek velem néhányan.Nem örültem,hogy vége a pihenésnek és a szórakozásnak.De, hát mindennek vége van, így ez is elmúlt.Holnap már szeptember 3.-a és suliba kel menni.Mennyire utálom...Hát igen, nem vagyok mindenkivel jóba az osztályból.Sokan nem szeretnek amiatt hogy megmondom a véleményem.Az utolsó napom nagyon jól telt!Az egyik legjobb barátnőmmel töltöttem Tifanival.Bementünk a városba és vettünk egy pár őszi cuccot.Szinte mindent felpróbáltunk és nagyon élveztük a kis shoppingot.A pénztárnál kiderült, hogy nem is volt olyan kicsi mert elég sokat kellett fizetnünk.Na nem baj, anya biztosan megérti.Nem hinném hogy azt akarja hallgatni reggelente, hogy *Nincs mit felvennem!*.Felhívtunk Tifani apukáját hogy jöjjön el értünk a pláza elé egy félóra múlva.Addig mi elmentünk meginni egy shaket.Sokat beszélgettünk és hülyültünk.Egyesen hozzánk mentünk, mert a barátnőm nálunk alszik és reggel együtt megyünk suliba.Nem tudom hogy keltünk fel,mivel  fél egyig csak beszéltünk és beszéltünk.
Hat órakor a Live While We're Young üvöltött a telefonomból, ami azt jelentette hogy ideje felkelnünk.Tíz perc szenvedés után felkeltünk.Hét órára sikerült elkészülnünk és már indultunk is a suliba.Anya nem ment dolgozni ma csak kilencre,(azta milyen mázlija van) így elvitt minket.Ha nem említettem volna már tizenkettedikesek vagyunk,ez az utolsó évünk ebben a suliban,és utána ha minden jól megy kiköltözünk New York-ba ketten.Hát remélem összejön a kis tervünk.Na de vissza a jelenbe.Kiszálltunk a kocsiból és rögtön megrohamoztak minket egy jó páran.
-Sziasztok!Fu nagyon jól néztek ki!-nézett végig rajtunk mosolyogva Niki.
-Szia!Köszönjük!-válaszoltuk mosolyogva szinte egyszerre a barátnőmmel.
.Hello lányok!-lépett oda hozzánk egy negyedik személy is.
-Szia!-köszöntünk mi is.
-Gyertek menjünk, mert már mindjárt csengetnek.-invitált minket az ajtó felé Jenni.
Csak négy óránk volt,ebből is az első év nyitó volt a többi pedig osztály főnöki.Nem igazán figyelt senki a tanárra.A legtöbben beszélgettek, vagy a telefonjukat nyomkodták.Én a barátommal SMS-eztem, és ha jól láttam Tifani is hasonlóan töltötte az idejét.Így hamar elment az a négy óra.
Az órarendünk nagyon parás lett.A legkevesebb óránk 7, és van nulladik óránk is.Na igen ez már megszokott, rengetek tanulás...
Suliból hazaérve leültem a laptopom elé és szétnéztem Twitteren és Facebookon is.Ezután felhívtam Bencét hogy mikor tudunk találkozni.Úgy döntöttünk hogy átjön filmezni fél háromkor.Addig még volt két órám úgy hogy pihentem egy kicsit mert az éjjel elég keveset aludtam.Két óra múlva felkeltem és azt tapasztaltam hogy nyúzottabb vagyok, mint voltam.Ez igazán remek mondhatom.Elmentem lezuhanyozni és felöltöztem.Megkerestem a filmjeimet és levittem a nappaliba hiszem ott nagyobb a TV.Amikor kész lettem már csengettek is.A kutyám,hangos ugatással üdvözölte a vendégemet.Kimentem és kinyitottam neki a kaput.
-Szia szivem-köszöntött egy csókkal Bence.
-Hello-öleltem meg mosolyogva.
-Gyere menjünk be!-húztam magam után a barátomat.
Letelepedtünk a kanapéra és kiválasztottunk egy filmet.A Ted-re esett a választásunk, azért mert azt még Bence nem látta.Elmentem csináltam popcornt és vettem ki a hűtőből üdítőt.Leültem mellé, kényelmesen elhelyezkedtünk, és már indítottuk is a filmet.Nagyon jó film, de mivel én már láttam elég unalmas volt, így körülbelül a felénél bealudtam.Arra keltem hogy a drága barátom valamin nagyon röhög.Álmos és értetlen fejjel néztem rá.
-Miaz drágám felkeltél így a végére?-kérdezte irónikusan.
-Haha igen.-válaszoltam két ásítás között, miközben ülő helyzetbe helyezkedtem.
-Én már láttam úgy hogy unatkoztam.-néztem rá.
-Akkor miért ezt néztük?-tette fel a megválaszolhatatlannak tűnő kérdést.
-Hát izé, csak úgy.-röhögtem.
Elpakoltunk és már ment is.Mivel nekem semmi dolgom nem volt, így úgy gondoltam hogy összepakolok egy kicsit a szobámban, mivel még Tifani ruhái is itt vannak, majd holnap eljön érte.Fél óra alatt egész elfogadható állapot uralkodott a szobámban.Amikor végeztem lementem a nappaliba, anya épp akkor ért haza.
-Szia anya!-öleltem meg.
-Szia!-mondta nem túl jó kedvűen.
-Valami baj van?-kérdeztem kissé aggódva.
-Ja nem, nincs.Semmi komoly,csak tudod munkahelyi gondok.-mondta anya legyintve majd a konyhába ment.
-Jó rendben.Amúgy mit szolnál hozzá ha hétvégén én meg pár barátnőm elmennénk valahova?
-Felőlem oké.De még az első sulis napon se vagy túl, de már a hétvégédet tervezed?
-Köszi anya!Igen!-mosolyogtam rá majd felmentem a szobámba.
A telefonomat kerestem legalább tizenöt percig, pedig ott volt a laptopom előtt.Írtam egy SMS-t Tifaninak hogy van egy jó ötletem és majd holnap megbeszéljük.Újból lementem a földszintre,mert éhes voltam.Semmi kedvem nem volt neki állni bármit is csinálni, olyan meg nem találtam amit szeretnék, szóval maradt a pizza rendelés.Háromnegyed órán belül kihozták a kért ételt.Kivettem két tányért és két pizza szelettel bementem anya szobájába.
-Hoztam pizzát.Kettő elég lesz?-kérdeztem az arcát fürkészve.
-Igen persze, köszönöm.-mosolygott rám kedvesen.
Én kimentem a szobából és a sajátom felé vettem az irányt.Megettem a vacsorámat és lezuhanyoztam.Eléggé elment az idő, mert már fél tíz volt.Kaptam egy üzenetet a barátomtól,hogy jó éjt és szeret.Nagyon jól esett a kis üzenete és rögtön visszaírtam neki.Bepakoltam a táskámba,kisebb szitkozódások közt,hogy holnap nyolc órám van.Nem nagyon tudtam semmi se csinálni így  egy óra TV bámulás után elaludtam.
Reggel a telefonom ébresztője keltett.Na igen, ez nálam sosem úgy működik mint a filmekben vagy a reklámokban, hogy frissen és üdén kelek.Kimásztam az ágyból és lementem a konyhába.Egy cetlit találtam a hűtőn."Korán el kellett mennem,sajnálom, de tettem ki pénzt kajára.Majd este jövök.Puszi,Anya!'' Nagyon jó!gondoltam magamba majd felbattyogtam az emeletre.Tíz perc gondolkodás után eldöntöttem mit fogok viselni ma.Bementem a fürdőszobába arcot és fogat mostam, kivasaltam a hajamat és felvettem az előre kiválasztott ruhadarabokat.Hét órára készen is lettem.Felkaptam a vállamra a táskámat és már indultam is a bajárat felé.Felvettem a cipőmet, és már léptem is ki az ajtón.Megjegyzem elég hűvös volt, még jó hogy vettem fel felsőt is.Gyalog indultam az iskola felé.Útközben összetalálkoztam az egyik évfolyam társammal Bogival, így ketten folytattuk tovább utunkat.Nagyon jól elbeszélgettünk.Eddig fel sem tűnt hogy mennyire jó fej ez a csaj!Számot cseréltünk és megbeszéltük hogy még keressük egymást  a napokban.Felmentem az angol terembe mivel ott lesz az első óránk.Leültem Tifani mellé és már szinte azonnal beviharzott a tanár.Nem tűnt jókedvűnek ami nekünk pech.Az órák elég hamar elmentek.Nagyjából szét untam a fejemet.Minden tanár csak beszélt beszélt és beszélt.Nem tudom hogy volt ennyi mondanivalójuk.
-Végre vége!-mondta unottan Fruzsi.
-Hát mára ennyi bőven elég volt, majdnem elaludtam.-válaszoltam röhögve.
-Na menjünk már mert nem bírok tovább itt lenni.-siettetett Tifani.
-Jól van nyugi!Szia Fruzsi!-bejeztem be gyorsan a beszélgetést, és már indultunk is.
Mikor kiértünk a suliból nagyon megkönnyebbültünk.Hozzánk mentünk, mivel nem akartam egyedül lenni, és elkellett mesélnem a barátnőmnek a remek ötletemet.Nem tartott sokáig rögtön értette hogy mire gondolok.Csak azt nem tudtuk hogy hova megyünk.Nem akartunk sok embert hívni így úgy döntöttünk hogy csak négyen megyünk.Mi, meg a pasijaink.
-Basszus olyan messze lakunk.-nyavajogtam.
-Nekem mondod?leszakad a vállam.-csatlakozott hozzám a barátnőm.
Szerintem látni lehetett a villany körtét a fejem felett.Nem is rossz ötlet.Sőt!Tudok valamit, jegyeztem meg magamba.
-Mit szólnál ha megtanulnék vezetni?-kérdeztem felé fordulva.
-Na az nagyon jó lenne!Nem kéne gyalogolnunk.-értett velem egyet.
-Ennyi!Majd megkérdezem anyát, mert kéne egy kocsi is.
-Szuper!-vágta rá, majd indultunk tovább.
Hazaértünk, és ledobtuk magunkat a fotelekbe.Szusszantunk egy kicsit és felmentünk a szobámba, közben hallgattam a barátnőm sipákolását hogy minek van nekünk lépcsőnk.Hát igen, kissé kifáradt.Bekapcsoltam a laptopomat és kerestem valami jó számot.Elindítottam és már kezdtünk is tervezgetni hogy hova menjünk.Negyed hétkor észbe kaptunk hogy mennyit beszélgettünk...

Bevezető

Sziasztok!Alexandra vagyok, de mindenki csak Lexinek hív.Egy 18 éves lány vagyok, aki most lesz végzős a középiskolában,és a legnagyobb álmom az, hogy Tifanival az egyik legjobb barátnőmmel kiköltözzek New York-ba.Minden nagyon jól halad, barátok,szerelem..De valami megváltozik.Valami vagy valaki miatt minden más lesz...
Nagyon sok barátnőm van, ezért szinte mindig elfoglalt vagyok.Szeretem a mozgalmas életet.Szüleim elváltak már jó ideje.Anyukámmal élek,akinek külföldi cégei vannak,azért sokszor utazom ide-oda.Apukámmal is jó  a viszonyom, bár kevés időt töltök vele, mert sokat dolgozik.Nagyon szeretek zenét hallgatni.A kedvenc bandám a One Direction. Nem vagyok Directioner de szeretem őket, és örülök a sikereiknek.Párszor már Londonban is jártam, de nem futottam össze velük mint ahogy a love storyk-ban szokás.De nem baj nem bánkódom, hiszen az élet nem egy tündérmese, ahol a herceg nőért eljön a hercege és boldogan élnek örökkön örökké.Nincs okom panaszra hiszen van egy csodás barátom aki nagyon szeretek.Már fél éve tart a kapcsolatunk.Kissé meglepő, mert eltérő karakterek vagyunk.De, nagyon örülök neki, és remélem hogy még sokáig együtt leszünk.Lehet hogy kicsit fura, de a legjobb barátaim egyike egy fiú,Máté.Még általánosba ismertem meg és nagyon  jóba lettünk, sőt.Annyira jó, hogy mindent elmondhatok neki és segít ha baj van, és megérti a problémáimat.Amúgy, az unoka tesóm barátnőjével járt régebben így sokat voltunk együtt, és ma már nagyon jól ismerjük egymást.
Röviden ennyit magamról.:)