Sok puszi, Wiwiii.x
~Lexi szemszöge~
Még Tifani ide nem ért, addig megnéztem mindent alaposan az új kocsimon, milyen jó ezt kimondani, ezt fogom ismételgetni.Nem tudom miért voltam annyira odáig tőle, hisz életembe millió kocsit láttam, de talán azért mert apa pont jókor időzített.Aztán eszembe jutott hogy inkább átveszem a felsőmet, és felveszem a Ray Ban-es napszemüvegemet de sietnem kel mivel köztudott, hogy Tifani nem szeret várni.Gyorsan bementem a házba már tudtam hogy melyik pólómat kel keresnem, a napszemüveget majdnem ott hagytam a lépcsőfordulóba jutott eszembe hogy hoppá.Pont jókor időzítettem, mikor zártam az ajtót, láttam a kocsijukat a házunk előtt, és a felém száguldó barátnőmet.Három puszival és öleléssel köszöntöttük egymást, majd miután nemes egyszerűséggel közöltem vele hogy kel a felsője megakadt a szeme a kocsin.
-Ilyen autója van keresztapámnak is!-állapította meg.
-Tényleg.-jöttem rá én is.
Olyan fejet vághattunk mintha most jöttünk volna rá a rák ellenszererét pedig közel se olyan fontos megállapítást tettünk.Pár mosodpercig néztünk egymást, aztán elkezdtünk röhögni egymás arc kifejezésén.Ezek után Tif szószerint betolt a kocsiba hogy neki új cipő kel és nehogy eszembe jusson megvárakoztatni a vásárlás igényét.Fapofával hallgattam a nyígását de a végén már csak röhögtem azon hogy milyen hülye, és bolhából csinál elefántot, mintha öt órára laknánk a plázától pedig kocsival alig fél óra.
-Te rosszabb vagy mint én!-nevettem.
-Már miért?-lepődött meg.
-Nézz magadra, vásárlás lázban szenvedsz!
Erre nem szólt semmit, inkább az út további részét csendben töltötte és szarakodott a telefonjával, gondolom SMS- ezett valakivel.Leparkoltam a hatalmas épület előtt és ránéztem az immáron kiszállni készülő barátnőmre, így követtem a példáját és elindultunk a bajárat felé.Amint beléptünk mintha kicseréltek volna, a össze kirakatban lévő nekem tetsző ruhát meg akartam venni, és ezt nem is titkoltam, egyik boltból a másikba mentem.Mikor már két szatyor volt a kezembe ránéztem Tifanira aki csak cinikusan mosolygott, rémisztő volt.
-És még én szenvedek vásárlási lázban szívem!
-Nem tudom miről beszélsz.-tettettem a hülyét.
-Persze hogy nem.-veregette meg a vállam és előre ment.
Amint leesett hogy mit mondott elkezdtem szakadni a H&M előtt kicsit nézhettek hülyének csak, amikor kiröhögtem magam, folytattam a shoppingolást.Még szerencse hogy nem állunk rosszul anyagilag, mert ahogy anya fogalmaz 'Egy ház árát el tudod vásárol egy óra alatt!', és igaza van, simán.Épp az ékszerek közt válogattam mikor megláttam egy baglyos gyűrűt, tudtam hogy Tifani is imádja az ilyeneket, így vettem egy pár ilyen ékszert.
Tehetségem van ahhoz hogy a boltban szereplő legdrágább ruhát tudjam kiválasztani, és ez a Mayo Chix-ben pont sikerült, nem bírtam ellenállni annak a csodás magassarkúnak, muszáj volt megvennem.Mikor kellően kivásároltam magamat dobtam egy SMS-t Tifaninak hogy hol van, mert ilyenre még soha nem volt példa hogy nem együtt vásároltunk volna.Jött a válasz hogy a kávézóban vár, én pedig oda siettem.
-Szia.
-Hello..-köszöntem vissza zavartan mikor odaértem.
-Haragszol?-ültem le vele szemben.
-Nem.
-Aha látom, ezért váltunk külön már a vásárlás kezdeténél.-magyaráztam.
-Tudod mit, felejtsük el!-ajánlotta.
Belementem, majd mindketten úgy tettünk mintha ez meg sem történt volna, pedig tudtam hogy valami baja van.Rendeltünk egy egy kapucsínót és beszélgettünk egy kicsit, majd négy fele kimentünk a kocsihoz, be tettük a cuccokat, amik meg kel jegyeznem elég csekély létszámúak voltak.A hazafelé út abból állt hogy felhívtunk Ádámot és vele beszéltünk, mit ne mondjak néha már azon gondolkoztam hogy férre állok mert alig bírtam az útra figyelni annyit röhögtünk.Mikor fél úton jártunk Ádám kinyomta a telefont mert mennie kellett kosár edzésre, és Tifani állt rá a témára hogy hogy állnak a dolgok Patrikkal.Minden erőmmel próbáltam hárítani és kerülni a válaszolás lehetőséget de nagyon nem jött össze mivel eléggé rámenős barátnőm van.A végén már meguntam egy gyors hiszti után elmondtam neki mindent, majdnem elkezdett ugrálni a kocsiba, mindig ez van, ő jobban örül mint én, izgatottabban várja a találkozókat mint én.Két újongás között leparkoltam a házuk előtt ő kiszállt a csomagjaival együtt, és elbúcsúztunk majd tovább mente m és nem sokkal később már én is otthon voltam, nem lakunk egymástól messze.A cuccokkal együtt betrappoltam az ajtón, anya még nem volt otthon így felmentem a szobámba Mikor az új cipőmet betettem a szekrényben akkor hallottam az ajtócsapódást, az az anya hazajött.Lementem üdvözölni beszélgettünk egy kicsit kérdeztem hogy milyen napja volt, ő pedig csak annyit mondott hogy szar, mert folyamatos a feszkó a kisfőnökök közt, és neki kellene igazságot tennie.
-Kié az a kocsi a ház előtt Lexi?-kérdezte.
-Az enyém, apától kaptam.
-Hogy micsoda?Miért kaptál te apádtól autót?-akadt ki.
-Hát meg van a jogsim és megkértem hogy vegyen nekem egyet.-válaszoltam.
-És én erről miért nem tudok?És miért nem nekem szóltál ha kel valami?
Csendben hallgattam anya kioktatását hogy szólhattam volna és nem kellene mindennel apához rohannom.Most az a baja hogy jóba vagyok vele, mert eddig azért hisztizett hogy béküljek már ki vele.Nem értem én ezt az egészet de nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget, már nincs mit tenni ez így alakult.Felmentem az emeletre lezuhanyoztam és az Ipad-emmel bebújtam az ágyba, nagyon fáradt voltam, így egy kis netezés után be is aludtam.
~Szombat~
Mikor felkeltem a Nap világított a szemembe, próbált kicsalogatni az ágyból kevés sikerrel, végül húsz perc fetrengés után lementem a nappaliba, anya ott tüsténykedett, nem tudom mit pakol hisz rend van.Szerintem észre se vette hogy ott vagyok annyira benne volt a könyvek rendezgetésébe én pedig elvettem a kunyhapultról egy kakaóscsigát.Rágcsálás közben tovább néztem ahogy anya szerencsétlenkedik, mikor majdnem megfulladtam mert férre nyeltem akkor észre vett.
-Jó reggelt!-mosolygott.
Miután kiköhögtem magam én is elmotyogtam egy jó reggeltet, és felmentem a fürdőszobába valamilyen elviselhető ábrázatot varázsolni magamnak.Kifésültem a hajam, egy kicsit meg is igazítottam a frufrumat hajvasalóval, fogat mostam majd tettem fel egy kis száj fényt és kihúztam a szememet.Egy zöld hosszú csőgatyát vettem fel, hozzá egy fekete ujjatlan felsőt, nem tervezek ma semmi nagy dolgot.Megkerestem az Iphone-omat és felhívtam Mátét, kicsöng, ez jó jel.
-Haló?-szólt bele.
-Szia Máté.-üdvözöltem.
-Szia, mondd.
-Nem tudunk ma valamikor összefutni, lenne egy 'kis' mesélni valóm.-mosolyogtam.
-De persze mondjuk egy óra múlva a parkba?
-Nagyszerű, puszi.-ezzel kinyomtam.
Tíz perc kel hogy odaértjük úgyhogy volt bőven időm addig, elkezdtem verset tanulni, és elég hamar megtanultam büszke voltam magamra, mert nem vagyok egy nagy vers tanuló.Utálom az ilyen értelmet kacifántos megfogalmazású hülyeségeket, én egész életembe nem bírnék megírni egy ilyet.Rápillantottam a mobilom kijelzőjére, pont annyi volt az idő, hogy elinduljak.Felvettem a Vans-es cipőmet, az előszobába felkaptam egy bőrdzsekit és a kocsi kulcsot, a telefonomat és a pénzt egy táskába süllyesztettem úgy is csak az kel.Mivel anyát nem találtam még gyorsan kiírtam neki egy cetlire hogy elmentem és felragasztottam az ajtóra, és kilibbentem a bejáraton.Beültem a kocsiba és pár perc múlva már ott is voltam a megbeszélt helyen, fogtam a táskámat kiszálltam és leültem az egyik padra, mivel gondolom hamarabb érkeztem.Két perc várakozás után Máté ölelt át hátulról, örültem hogy végre találkozunk.Beszélgettünk egy ideig majd elkezdtünk sétálni és felvetettem az ötletet hogy menjünk el fagyizni, látszólag tetszett neki is az ötletem.
-Sétálunk vagy taxival megyünk?-kérdezte.
-Egyik se, gyere itt parkolok.-mondtam.
-Te mióta tudsz vezetni?-lepődött meg.
-Ja tényleg még nem is mondtam majd elmesélem.
Az utat végigbeszélgettük elmondtam neki a jogsis történetet is, meg érdeklődött ő is hogy hogy állnak a dolgok Patrikkal.Zavartan kezdtem össze vissza habogni, amiből leesett neki hogy eléggé bejön a srác és megkedveltem, de nem tette szóvá.A cukrászdában kehelybe ettünk a hideg finomságot, közben rengeteget nevettünk mivel vele is történt egy s más.A délutáni programomat a telefonom csörgése zavarta meg, a leendő barátom hívott, vagy is remélem hogy leendő.Érdeklődött hogy holnap ráérek e és lenne kedvem elmenni vele egy esküvőre.Először csak néztem hogy mi van én legyek a partnere de utána belementem mert nem akartam megbántani, úgy is rég voltam ehhez hasonló rendezvényen.Miután megbeszéltük hogy mikor , hol és hánykor letettem a telefont és izgatottan kezdtem mesélni Máténak hogy holnap hova és kivel megyek.Le se tudtam volna tagadni hogy halálosan örültem a meghívásnak és nem is akartam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése